Ahhoz hogy méltó életet élhess, fontos pillér, az „itt- és most” életérzés elsajátítása. A dolgokat és a történéseket mindig az adott pillanatban kell átélned. Ott ahol- és akivel éppen vagy. Tudnod kell az ösztönök, és a külvilág elől egy belső szegletet kialakítani a fejedben, ahol csak ez a két tényező létezik.
Itt
És
Most.

Mikor elsétálsz egy pékség előtt, ránézel a kenyér színére, és eszedbe jut amit rákentek. Hogy a pék vajon viselt-e kesztyűt, és hogy a kesztyűt abból a pénzből vette, amivel te a kenyérért fizettél. Ami nem is olyan finom mint régen, de már megszoktad, mert mindig minden egyre rosszabb.
Állj!
Az egész úgy van elszúrva, ahogy csak kinéz.
Mikor elsétálsz egy pékség előtt, két dologra kell figyelned. Az egyik, a kenyér színe, ami lehet világos, vagy barnás. Helyenként sötétebb foltokkal. Lásd meg, hogy a kis gömbölyded formákkal ívelő hosszúkás teste, milyen kecses és mosolygós. Amikor elmész az ajtó előtt, akkor pedig szippants mély levegőt, és csak a frissen sült illatokra figyelj. Töltsd meg velük a tüdőd.

Vagy mondok, egy másik példát.

Az itt és most felismerésére a legalkalmasabb dolog a szex. Ha a szex során nem vagy képes magad átadni ennek az érzésnek, akkor csak egy önző vágyakkal tarkított sajátos játékot fogsz űzni a partnereddel. Aminek a végén neked jó lesz. Vagy nőként többnyire pont hogy nem. Mert folyamatosan ez lesz a koncentrációd lényege. Az hogy az előző alkalommal mitől nem volt jó, hogy előtte miért volt rémes. Elgondolkozol hogy vajon végre mikor futsz össze olyannal, akivel jó lesz. Vagy hogy ha nem lesz jó, hogyan magyarázd ki. Egy hosszabb kapcsolatnál előfordulhat hogy azon fogsz rágódni, mi az amivel kedvesednek szeretnél még inkább örömet szerezni. Hogy majd mit fogsz mondani, mikor mellé fekszel fáradtan. Hogy milyen jó lesz, ha majd újra átölel, úgy ahogy azt szereted.
Valójában ezen jó gondolatok közben is csak elrontod a játékot, és cselekvéssé degradálod.
Az itt- és most lényege pont az, hogy csak ennek az ösztönös érzésnek add át magad. Hogy minden ízében képes legyél érezni a másikat. Hogy minden mozdulatod vágyból- és ne pedig tervezésből fakadjon. Ettől lesz az egész megismételhetetlen, minden egyes alkalommal. Teljen el 20 perc, vagy 1 hét.
Ha ezt képes vagy elsajátítani, mindegy meddig fog tartani a játék. Nem az idő számít majd, hanem a semmi. A végén egyszerre fogsz érezni mindent, és magatok körül a semmit. Ezt majd nevezheted nirvanának is.

De nevezd úgy, a természetesség tökéletessége.
A pillanatok azon varázsa, amikor nem a fejeddel látsz, és nem a szíveddel cselekszel. Hanem az érzékeid mentén vezeted magad az úton, ami a teljességhez vezet.
…és ha élni tudsz a pillanatokban, akkor az mindig oda fog vezetni.