Megannyi évet lehúzunk itt a földön, és valójában így sem tudjuk meg soha, miért éltük le őket.

Tesszük a dolgunk, és közben morfondírozva, álmokat kergetünk. Kétségbeesünk mindenen, ahelyett hogy a semmin találnánk a valami menedékét. A múlt értékei helyett, jövőnkben a megtörtént események hibáját keressük.
Nem éljük meg a történelem viharát, mert az első nagyobb szélnél félrevonulunk.

Rájöttem, hogy nem puszta önzetlenség vezet mikor írok, hanem a félelem. Hogy valamit elmulasztok. Hogy valami nem fog megtörténni az életben.
Félek hogy egyszer én is meghalok.

Már most a saját értékeim keresem, és kiutat hogy a fejemben lévőt megéljem.

Lassan eljön az újév... lassan eljön a megtisztulás ideje.
A blog is ezt teszi... hogy új utat kezdjen a semmiből.