Ledarált ünnepek
Az élet egy szomorú faszság. Itt ülünk magunkban és hajtogatjuk a miérteket. Azt hogy miért is nem lehet.
Emlékszem gyerek koromban vártam az ünnepeket. Persze nem otthon. Az olyan uncsi volt. Meg persze mindig volt valami balhé. Sosem éreztem azt hogy igazán a szeretetről szólna. Inkább volt benne egy ilyen megfeleléses rögeszmés tisztelgés a szokásnak. Nem-nem. Azt vártam hogy a rokonoknál legyünk, ott mindig színesebb volt és ünnepélyesebb a hangulat. Az is jó volt, ha jött hozzánk valaki. Olyankor kicsit megtelt élettel a ház. Persze ha elmentek tőlünk, vagy mi mentünk hazafelé az autóval, akkor mindig hallgattam ahogy kibeszélték hogy "amott mindenki hülye". És most itt ülök én, és azt hiszem ezt a szokást viszem tovább. Jó ...