Azok a borongós szombatok

Nehezen ébredt a hajnal azon a borongós szombat délelőttön. A június eleji megnyúlt napokhoz képest furcsán hatott, a mégis sötétlő reggel. A város még javában aludt, mikor a tömegközlekedés névtelen gépei már útra indultak. Aztán a nap, amint erőt vett magán, rögtön fel is oszlatta az égboltról a hajnalban odatévedt kósza felhőket. Vöröslő sugarai lassan kicsalogatták a város lakóit is saját kis fészkükből. Nyugdíjas nénik kezdtek kerekes bevásárló táskáikkal gyülekezni a buszmegállókban, és vesézték ki előre, hogy a piac forgatagában mit nem szabad elfelejteniük, és mire nem hagyhatják hogy rábeszéljék őket a dörzsölt kofák. A szemközti járdán egy diáklány sétált vehemens tempót diktálva, miközben mobilján csacsogva jókedvűen ízlelte az ébredő nap melegét. Egy röpke pillanatra félreszökkent, amikor az egyik zebrához érve, a lakótömbök mögül óvatlanul elé fordult egy babakocsit toló fiatal nő.

A város forgatagában gyerkőcök és szüleik sétáltak kézen fogva az óvoda vagy az iskola felé. A buszokról, hangyabolyként szálltak fel és le az emberek. Egyedül a 14/A jelű busz volt szinte kihalt, miközben a belvárosból, a kertházas külváros felé cammogott, a maga kimért álmos tempójában.

Elöl ültek páran, valamint a hátsó ajtónál támaszkodott egy még kissé részeg 50 év körüli férfi. Rajtuk kívül a busz közepén, az ajtóval szemben lévő babakocsiknak kiképzett álló helyen állt még két fiatal. Egymás karjaiba olvadva ringtak a busz ritmusára. Fáradt és elgyötört tekintetük a semmibe bámult, miközben apró mozdulatokkal simogatták egymás hátát. A lány feje a fiú mellkasának szorítva pihent egy rövid ideig, majd felemelte, és bizalommal teli vágyak ültek mélybarna szemeibe, miközben a fiú tekintetét kezdte fürkészni. Apró mosolyt csalt ez a pillanat mindkettejük arcára. A srác ujjaival megsimogatta a lány fáradt arcát. A busz közben újabb megállót hagyott el. Tovább indult megszokott útvonalán. A fiú a kezét lassan a lány tarkójához csúsztatta, és lágyan próbálta annak arcát magához minél közelebb húzni. Egy kereszteződés zöldre váltó lámpája segítette hogy ne zökkenjen ki senki a saját ritmusából ebben a meghitt pillanatban, de a következő másodperc mégis fordulatot hozott. A sofőr egyszerre tenyerelt a dudára, miközben balra kapta a kormányt, de a két fiatalnak csak annyi ideje maradt hogy az ajtó felé kapják fejüket és a fiú utolsó reflexeként eltaszítsa magától azt a hölgyet, akit az előbb még csókolni akart.

Még erre az egy mozdulatra maradt ideje mielőtt minden elsötétült.