Van-e értelme arról beszélni hogy lezárunk egy évet, olyan időkben amikor a napi és heti teendők sosem érnek véget, és a nagy rohanásban minden folytonos és állandó?

Rövid verzió: van. Boldog Új Évet Kívánok!

-----

Bővebben:

A rohanás és a mindennapi célkeresések, az állandó terhek és megoldandó feladatok/rutinok között most valahogy a karácsony-szilveszter kettős is rutinná, letöltendő büntetéssé változott. Nagyon sokat teszünk mi emberek azért, hogy ez így legyen. Rengeteg emberen érzem azt hogy a megszokott mókuskerékben pörögve, még ezekben a napokban is csak a hétfő-kedd-szerdát nézik, és nem hajlandóak elengedni a munkát, a feladataikat. Én is dolgozgattam, de ügyféllel is beszéltem akinek hallottam a ...

Két különböző példát láttam egy este alatt. Az első az maga a céltudatosság, és az életút elindulása, amire mindenki vágyik. A másik az amikor félbeszakad minden amit építünk.

Az életben az hogy mi meddig tart, és mi mindent lehet elérni, az csak rajtunk múlik. Húúú de utáljuk ezt a mondatot ugye? Mert állandóan a szánkba rágják, mert még erre is figyelni kéne?! Még mi mindent ne... Pedig mindannyian elindulunk valahonnan, és tartanunk kell valahová. Nem kell látni a célt, és nem kell hogy tudjuk mikor és hogyan érünk el oda. Itt kezdődnek a csodák. Lehet hogy el sem érjük, mégis valami olyan egyszerű belső célt kell megfogalmaznunk mint Marcinak "szeretne példát mutatni, hogy minél több fiatalt inspiráljon arra hogy ...