Két különböző példát láttam egy este alatt. Az első az maga a céltudatosság, és az életút elindulása, amire mindenki vágyik. A másik az amikor félbeszakad minden amit építünk.

Az életben az hogy mi meddig tart, és mi mindent lehet elérni, az csak rajtunk múlik. Húúú de utáljuk ezt a mondatot ugye? Mert állandóan a szánkba rágják, mert még erre is figyelni kéne?! Még mi mindent ne... Pedig mindannyian elindulunk valahonnan, és tartanunk kell valahová. Nem kell látni a célt, és nem kell hogy tudjuk mikor és hogyan érünk el oda. Itt kezdődnek a csodák. Lehet hogy el sem érjük, mégis valami olyan egyszerű belső célt kell megfogalmaznunk mint Marcinak "szeretne példát mutatni, hogy minél több fiatalt inspiráljon arra hogy érjék el az álmaikat". Ennyire fiatalon ilyen szép küldetést találni, egyszerűen hihetetlen.
Pedig nem az. Egyszerűen csak el kell indulni, és csinálni. Találni valamit ami szívből hajt és reggeltől-estig pörget. Nem olyan nehéz. A valódi értékek mindig egyszerűen és önmagukban gyönyörűek. Nem kell köréjük hosszú magyarázat és cukormáz.
Ki a másik példa?
Ugyanilyen történetnek indul, de a vége az amit egyikünk sem szeretne. Amikor belülről jövő fáradhatatlan céltudatosság vezérelne, és mégis minden összeomlik. Ez a példa az aminek rá kell ébresztenie arra hogy nincs időd. Andi hosszú évek alatt, fáradhatatlan lendülettel épített vállalkozást, és dolgozott, vagyis ahogy mondani szoktuk, a hobbijának élt, és közben családot nevelt. Ezek azok a sorok amiket bezárunk, mert nem cuki, és nem is dögös. Ezek azok a sorok ahol családok esnek szét, és gyerekek maradnak szülők nélkül, mert alattomos betegségek, vagy hirtelen tragédiák vágnak ketté egy példamutató életet.

Elsőre talán úgy tűnik semmi köze egymáshoz a két történetnek. Pedig nagyon is van. Mert ami elindul, nem biztos hogy véget ér. Ami egyik nap még kitölti az életed, lehet hogy holnap már a legkisebb problémáddá törpül. Nekünk élőknek azért kell ezekkel szembesülnünk, mert nem tudjuk milyen törékeny az életünk. Nem tudjuk mit jelent a valódi Carpe diem! Csak az tudja élvezni az életet, aki törődéssel tekint a mára. Aki megérti a halandóság lényegét. Mindenkiben különböző célok és tervek élnek. Álmok, és tekergő, vadregényes vágyak. Szépek, szépek... de ezekért minden nap tenni kell. Kelhetsz te csalódva, fájva, szenvedve dühöngve. Az idődet nem érdekli. EZ jusson eszedbe minden alkalommal amikor "ejj ráérsz arra még". Amikor holnapot vársz és jobb lehetőségeket. Az élet egyszeri ajándék, és egyszer kell megtapasztalni. Hibázz, tanulj belőle, félj, de küzdj ellene. Szeress és szeretve légy.

Nagyon fájdalmas lehet egy életet félbe kell hagyni, de de annál csak az szomorúbb ha csak ülsz, és el sem kezded.