S: Srác, ebben nem lesz köszönet úgy érzem.

Igen. Tudom. Nézz csak körül Sash! Egy letűnt kor romvárosa. New York. Gyerekkoromban rengeteg filmet néztem a régi önmagáról. Fájdalmas látni hogy mi lett belőle. -Amikor a Gát tetején álltunk már elszorult a gyomrom az elém táruló messzeség láttán, és leérve völgybe, vastagon hömpölygött alattunk a por, és a törmelékek. Embert, vagy rothadó hullákat, de mg csontokat sem lehetett látni sehol. A gát előtt, aki tudott, elmenekült. Aki nem, az a farkasok martaléka lett, vagy Nyáladzók szopogatták el ami belőlük maradt. Tudtam hogy van itt minden, hogy a legapróbb kavics alatt is szörnyek, hemzsegő rovarok lapulnak.

S: 3as OSZLOPBA!

Végig néztem a rendeződő tömeget...

S: FELSZERELÉST ELLENŐRIZD!

...és féltem, hogy hamarosan mind odavesznek

S: KARABÉJT ELLENŐRIZD!

...jók voltak, és felkészültek, de halálfarkassal szemben élesben még talán egyikük sem találkozott. Egy század már odaveszett ebben a városban. Két héten belül mégegy századot nem lett volna szerencsés a halálba küldeni, de mi mégis engedélyt adtunk rá, mégis erre készültünk, és előre megírtuk a gyászlevelet. A sajátunkat is...

S: És NYITOTT SZEMMEL JÁRJANAK, NE IMÁDKOZZANAK, De az ég óvja mindannyiunkat!

...Hiába minden tréning. Van háború, amire lehetetlen felkészülni. Ezt a háborút nem emberek vívják emberek ellen. Gondolkodó intelligens szörnyek, és két lábú teremtőik...

S: Héj! Készen állsz kölyök?

Utólag végig gondolva a történteket, vagyis azt amire emlékszem... talán elhamarkodott választ adtam.

Igen. Indulhatunk...