Napról-napra élem én is életem. Éled te is, és élik mások is. Én látom a jövőmet és néha még most is nyaldosom múltam sebeit, vagy épp magasztalom dicsőségét, és hiszem hogy az út igaz irányok felé tart.

Én...

Na és ők?

Ők vajon merre tartottak? Ők kik önkezükkel vetettek véget az életüknek. Ők, akik azokat is magukkal ragadták, kiket előtte még szerettek. A halál előtti percekben talán még azt mondogatták maguknak "szeretem őket, és értük áldozom magam". Mégsem így történt. Te őket öngyilkosoknak, és családjukat írtó őrült vadállatnak nevezed. Én kétségbeesett kiáltásnak.

Nem az egyénre értve, hanem a társadalomra. Bizony minden egyes halál ami önnön keze által éri az embert, nem a saját életének gyásza, hanem a környezetének szégyene. Kérdezheted mi közöd hozzá, és válaszolhatsz modern emberként: semmi.

A baj az:

Valahol igazad is lesz.

A társadalom érdemi magja széthullóban van és a környezeti összefogás soha nem látott módon hullik szét és morzsolódik le folyton. Mai világunk elérte azt amire az evolúció sosem volt képes. Csordaszellem nélküli önpusztító falkákat termel ki.

Hiszen nézz körül a saját életedben. Elvárások és célok vesznek körül minduntalan. Ezek egy részét nem is te alkotod magadnak. Helyetted alkotják meg a következő mondataid magvait. Neked tanulnod kell, dolgoznod kell, kűzdened kell. A cél minél kevesebb erkölcsi és minél magasabb szintű mondvacsinált logikai érvvel megtámogatni mindezt.

Felkelsz dolgozol, és amit termelsz, szinte mindet elveszik. Mindenre van érv és magyarázat. Te fizeted a múlt háborúinak összes tartozását, az államadósságot, és az Ország fejlődéséhez szükséges minden tőkét. Emellett egy dologra jut időd. Aludni. Kipihenni a fáradalmaid és másnap újrakezdeni. Ha diák vagy diákmunkát vállalni, hogy ne anyádék elnyűtt arcával szembe nézve kelljen bűntudattól terhelve zsebpénzt kérned. Nem azért dolgozol mert akarsz, azért mert muszáj.

Holott a munka értelme a szabad akaratod kamatoztatása, hogy élvezd az életet. Ehelyett mit kapsz? A munka gyötrelmét ahonnan szabad kiút csak a semmittevés. A semmi és 0. Neked eladták Nirvananak azt a kikapcsolódást amikor az agyad leállítod és csak a vizuális, vagy az audiális érzékszerveidet használod. Ahogy pedig haladsz előre, ezek a tompa pillanatok egyre nagyobb menedéket fognak jelenteni. Dühíteni fog minden ami ennek ellent mond. Minden ami ebből kizökkent és cselekvésre sarkall.

de meddig még?

Addig amíg egy napsütötte ártatlan hajnalon rá nem ébredsz: „csak dolgoztál és még nem éltél igazán”. Felülsz az ágyon és nyomasztani kezd a gondolat. Kimész a konyhába és a reggeliző családod szemében is csak ezt látod. Látod a tekintetükbe nézve hogy a sorsukat ők sem kerülik majd el. Látod hogy amit kora-felnőttként hittél, hogy nekik szebb jövőt tudsz teremteni, csak illúzió volt. Megerősít a kép ahogy a margarinos doboz üres sarkait kémlelve vesznek össze a gyerekek, és az anyjuk kétségbe esve néz majd rád. A gyomrod ekkor rándul össze leginkább. Látva elgyötört és ráncosodó arcát annak a nőnek, akit még hajadon lányként mennyire szerettél, elbűvölő arcáért. Magadban bólintasz egyet, és belátod hogy az élet csak tönkre tenni képes mindent. Kimész a kamrába, és mikor vissza térsz, nem lesz benned sem érzés, sem kímélet. Menteni akarod majd őket és magadat is ettől.

…Mert senki nem magyarázta meg neked, hogy amit te szenvedésnek és romlásnak látsz, a saját illúziód. Hogy amikor kilépsz reggelente az utcára. Csak mások elvárásaival találkozol, és nem tanította meg neked senki, hogy csak saját magadnak lehet elvárása, csak az éltethet és csak az adhat hitet. Nem mások tekintete, mások boldog illuzionista élete. Láttál már celebet tükörbe nézni? Láttál már valódi celebet hosszú boldog házasságban élni?

Nem. Mert ez az egyszerű ember kiváltsága. Az élet öröm, de elveszik ha hagyod hogy a kiúttalan zsúfoltság elvegye tőled az értékeid.

Ha akkor éjjel nem csak felriadsz, de fel is ébredsz, és megérted hogy az asztalhoz érve, a zsivaj, csak a gyerekek köszönésének csengő dallama. Hogy neki az üres doboz is tartogat meglepetést. Hogy a nő aki rád néz, egy hitvesi csóktól lesz újra…

szebb és boldogabb mint valaha.

Az önpusztítás ellenszere nem a megfeszített küzdelem, hanem a tiszta és őszinte nyitottság.

Hogy csak egy hited van, és egy erkölcsöd. Azon túl minden javad csak káprázat.