Úgy alakult hogy a fiammal hétvégén másodszor is meg kellett nézni moziban a legutóbbi pókember filmet. A film közepén, egy megható pillanatban a legkisebb odafordult hozzám és azt kérdezte:

"most addig nem megy haza amíg nem menti meg a világot?" 

Én meg kicsit összeomlottam. Könnyek gyűltek a szememben, és szorított a torkom. Nem is a kérdés-, hanem inkább a válasz miatt.

Igen, addig nem megy haza. - válaszoltam. De nem igazán Peter Parkerre gondoltam.

Eszembe jutott a szánalmas kis bugyuta életünk. Minden vállalkozással töltött óra, minden 5 perc amikor tiszta fejjel, valóban a családommal tudok lenni úgy, hogy közben nem problémák és megoldások halmazai között örlődöm.
Mert ezt teszi minden vállalkozó aki nem a pénzért és a várható haszon miatt alapított saját céget (a többiek ne figyeljenek). "Nem megyünk haza"! Minden percünket kitöltik azok a kérdések és azok a problémák a világban amiket meg akarunk érteni, amiket szét akarunk szedni és újra összerakni hogy kijavítsuk, hogy valami jobbat alkossunk. Ezért fekszünk hajnalban és ezért kelünk fel éjszaka. Mert az agyunk nyughatatlanul tenni akar.

Aztán baromi sokat hibázunk, rengeteg ügyfelet megsértünk mert rengeteg más ügyfélnek oldjuk meg a problémáit. Mert mindenkit meg akarunk menteni, és sajnos sok időbe telik megtanulni hogy nem lehet.
Folyamatosan erősödünk, és ránk is igazzá válik hogy a nagy erő, nagy felelősséggel jár, aminek minden büszkeségét-, de minden szégyenét is nekünk kell feldolgoznunk. Hiszen a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve ugye?

De ezt csak később fogjuk fel, és az adott pillanatban nem is lehet látni és elhinni azt, hogy a dolgok okkal történnek. Azért hogy tanuljunk, hogy fejlődjünk belőle.  Hosszú idő múlva lehet csak józan fejjel visszatekinteni és akkor még az elpazarolt idők is értelmet tudnak nyerni. Gondold csak végig, hány olyan rossz döntés, vagy hiba van ami  problémát szül. Csak hagyj nekik 2 évet, és utána emlékezz vissza rájuk. Meg fogsz lepődni. 

Persze, az is igaz, hogy kitartás nélkül semmi sem mész. Minden napra juthat 1 aki jobban tudja, 1 aki szerint semmit nem érsz, vagy 1 aki csak eltérítene a saját haszna miatt. Ezért kell nap-mint-nap újra felvenni a kesztyűt. Mindenkinek megvan a saját miértje, amiért "így döntött" hogy legvégül NEKTEK jobb világot teremtsen!

...Csináljuk, hogy végül mi is haza mehessünk...