Hosszú hallgatás után újra blogra tettem a kezem, ugyanis elkészült az amatőr filmkészítés egyik legösszetettebb drámája. Kortárs, korhű és kritikus.

Az egész méé valahol a 2011-es év hajnalán indult, de akik rendszeresen követték a blogjaim, azok tudják: idén egy kis csapat vett a szárnyai alá, hogy közösen készítsünk egy drámát. Ez lett a Számvetés. Egy 55 perces modern amatőr dráma.

Az eredményt most van szerencsém bejelenteni: igen, elkészültünk, és vele együtt elkészült a Számvetés facebook-os oldala, amelyet itt lájkolhattok. Amivel nem is jártok rosszul, ugyanis ma este 19:00-kor debütál az oldalon a film bemutatója. Én már láttam, és elmondhatom hogy igen csak felcsigázóra sikerült.

Valamint hogy ne maradjatok érdemi ...

Jártam én az utcát és megfordultam pár téren

de sokszor megfordultam mikor árnyt láttam a sötétben.

De egyszer minden kisnyúlnál is betelik a nagypohár

mindig csak kussoltam, de a szarnak itt nem pofon jár.

Ha benézek a médiában mindenki csak mutogat

önmagát, a barátját vagy azt akit épp kúrogat.

Ha megnézem a napjaimat elmondom mit látok ott

csendben ülök, míg szopatnak még álmomban sem lázadok.

Pedig ami kint van körül te is szépen láthatod

amíg más zsebébe köpülsz mindent, eltörlik a lábnyomod.

Istenverte nemzedék mi megette a rákfenét.

Betömték a pofáját az agya csak egy töltelék.

Istenverte nemzedék ki dolgozza a tüdejét

míg a felső vezetésnek nyalják ki a fenekét.

Egyik kapcsolatból ki a másikba kiéhezve ...

A szeretet jó!

Mert nem vagyunk állatok, noha kísérleti patkányként éljük életünk. Hiszen mindig áll valaki fölöttünk aki megmondja mit és hogyan cselekedjünk. Mit szeress, milyen divatot kövess, miről beszélj majd holnap az utcán, a barátaid között, mi legyen a témátok. Milyen ízért epedezzenek ajkaid. Ezen kívül mid van?

Csak a szeretet az egyetlen természetes jó, és az erkölcs az egyetlen igaz.

A többi csak önzés. Persze nem érted, el sem várom, hisz a modernizációban a szeretet és a szerelem kezdi felvenni a maga pejoratív jelentéstartalmát: a csalódást, a szakítást, az elválást, az elmúlást, a halált.

Holott ez mind csak a szeretet egósítása. Amikor képtelen vagy elfogadni jóként, és inkább a szeretettől félsz, az ember ...

Napról-napra élem én is életem. Éled te is, és élik mások is. Én látom a jövőmet és néha még most is nyaldosom múltam sebeit, vagy épp magasztalom dicsőségét, és hiszem hogy az út igaz irányok felé tart.

Én...

Na és ők?

Ők vajon merre tartottak? Ők kik önkezükkel vetettek véget az életüknek. Ők, akik azokat is magukkal ragadták, kiket előtte még szerettek. A halál előtti percekben talán még azt mondogatták maguknak "szeretem őket, és értük áldozom magam". Mégsem így történt. Te őket öngyilkosoknak, és családjukat írtó őrült vadállatnak nevezed. Én kétségbeesett kiáltásnak.

Nem az egyénre értve, hanem a társadalomra. Bizony minden egyes halál ami önnön keze által éri az embert, nem a saját életének gyásza, hanem ...