A szeretet jó!

Mert nem vagyunk állatok, noha kísérleti patkányként éljük életünk. Hiszen mindig áll valaki fölöttünk aki megmondja mit és hogyan cselekedjünk. Mit szeress, milyen divatot kövess, miről beszélj majd holnap az utcán, a barátaid között, mi legyen a témátok. Milyen ízért epedezzenek ajkaid. Ezen kívül mid van?

Csak a szeretet az egyetlen természetes jó, és az erkölcs az egyetlen igaz.

A többi csak önzés. Persze nem érted, el sem várom, hisz a modernizációban a szeretet és a szerelem kezdi felvenni a maga pejoratív jelentéstartalmát: a csalódást, a szakítást, az elválást, az elmúlást, a halált.

Holott ez mind csak a szeretet egósítása. Amikor képtelen vagy elfogadni jóként, és inkább a szeretettől félsz, az ember kicsinyessége miatt, miközben mégis vágysz rá. Ezzel pedig bele is kerülsz a legnagyobb paradoxonodba, mert még nem látod de majd évek múlva -történjen bármi is körülötted- azokból a napokból, mikre vissza gondolva lehet hogy most még görcsbe rándul a gyomrod, majd csak a jóra, csak a boldog pillanatokra fogsz emlékezni. Nem azért mert boldog akarsz lenni, azért mert a tudatalattid képes helyesen szelektálni. Őt nem tudja megfertőzni a világ ostobasága, csak a te sajátos liberális tudatosságod kíván úrrá lenni rajta.

Amikor a világra jössz, veled születik a jó, és veled születik a rossz. Ahogy a földön a nappal és éjszaka váltja egymást sorban. Ez nem azt jelenti hogy ha rossz passzban vagy akkor ölj és lopj. De azt sem, hogy a 10 parancsolattal kell feküdnöd és ébredned másnap.

Bonyolult? Nézz körül a világunk milyen?

Szerintem ugyanolyan érthetetlen és elvektől görcsölt.

Míg az enyém pont ettől tisztul le és válik egyszerűvé.