Az év végi számvetés idén sem maradhat el. Elmúlt 365 nap. Rengeteg élménnyel és talán még annál is több kérdéssel a háta mögött.

Az újévnek mindig tiszta fejjel kell neki vágni. Nem érdemes olyan Január 1-et kezdeni ahol az előző even siránkozunk. 2011 érdekes év volt ismételten. Volt minden amire csak számítani lehetett. Az élet tovább kanyarodott arról az útról melyet még évekkel ezelőtt valónak hittünk. Felszaporodtak a válságba jutott emberek és a válságba jutott családok. A 2010-es választások eredményeként a három országos TV csatorna fokozatos átmenetben váltotta valóra a Média propaganda célkitűzéseit. Az erősödő recesszió hatására lecsökkent a műsorok színvonala és minősége. Talán még mennyisége is. Megszaporodtak az ismétlések és eljött a várva-várt Vér-Híradók kora. Ahol az emberek mindennapi gondjait és a gazdaság megválaszolatlan kérdéseit könnyedén el lehet feledtetni az Országban elő-elő forduló brutális gyilkosságokkal, szívszorító balesetekkel és eseti öngyilkosságok közlésével. A néző, mire véget ér a fél óra, csak annyit állapít meg: egyre betegebb világban élünk. Ezzel elérték hogy aki félt, az most jobban fél. Ha kimegy az utcára, elfogja a rettegés. Akiktől eddig esetleg félt, azokra már rá sem mer nézni. Ők a félelem láttán pedig egyre inkább feldühödnek. Tetteik nyomán pedig csak káosz marad, aki pedig azt látja, mégjobban félni kezd.

Itt lép be a propaganda második lépcsőfoka. Akik már rettegnek, kiutat keresnek a félelmeik elől. Kiutat egy jobb világba. Ráfeszítik nyakukat egy kötélre, vagy szembe néznek egy robogó vonattal. Őket is leadja a TV.

Akik eddig nyugodtan ültek és várták életükben a csodát, kapnak egy másik lehetőséget a szemük elé.

Igen: LEHETŐSÉGET.

A pszichológia legszebb pillanata ez. Ugyanis ha a TV-ben öngyilkosságot látunk, normális élethelyzetben elrettent minket. Saját halandó életünket kezdjük félteni, lelkünk beleborzong a gondolatba hogy ez a világ egyszer majd körülötte is megszűnik.

De mi van azokkal akik egy picit rosszabb helyzetből indulnak, vagy még „nem nőtt be a fejük lágya”?

Nekik ez lehetőség. Miért? Mert ők azt fogják látni a TV-n keresztül hogy gondjaik és bajaik megoldására ez is lehet kiút, hiszen az a másik embernek is sikerült. És nekik csak ez a tény lesz fontos. Hogy megpróbálta, megtette és sikerült. Tehát lehetséges. Az öngyilkosság, rettegett-, az egyház által eretneki halálból, így válik intézménnyé.

A válság kiútjának intézményévé.

Amíg a növekvő eladósodás, a szegények és gazdagok közötti szakadék rohamos szélesedése, a politikai pártok folyamatos rablóhadjárata és semmit tevése, a munkanélküliség fénykorának közeledése, a család intézményének lassan totális csödje, és az Ország, Magyar ajkúaktól való elnéptelenedése mind-mind tabu témák maradnak, és az átlagember munkahelyi vita témáin kívül sehol máshol nem esik majd szó róla.

Aztán mindenki szépen visszaáll a sorba és robotol tovább amíg be nem zárják a gyárat is.

Egyre kevesebben maradtunk munkával és akik munkanélkülivé lettek, egyre irigylőbb és szúróbb tekintettel néznek ránk. Kezdik bennünk keresni a hibát. Holott pár napja még ők is velünk vitáztak arról, hogy a politikánkat vezetőknek menniük kell.

Mára elfelejtették… elfeledtették velük… veletek.

Igen veletek… kedves olvasó, ha ezeket a sorokat látod, akkor benned még van remény. Te még talán tisztában vagy azzal hogy egy népnek, ha azt vesztébe küldik, a saját kezébe kell vennie a sorsát.

Remélem fel is fogod és meg is próbálod érteni.

Amerre most tartunk, az nem az élet valósága. Az egy zsarnoki eszme valósága, az a jogharmonizált Európa fertője.

Ez itt, 2011. december 31. a jövő küszöbe.

…és ezen már nem lehet átlépni.