Beltér
Csak lépnék tovább, de időtlen idők óta időzöm el a sorokon miket koptat fogam a padon. Látom suhansz és lépdelsz a kobakod peremén. Lélegzel miközben levegőtlenül létezel tüstént a végtelenben hol nem terem len, csak kenderkócos árvalányhaj. Benne kishableány hal, ki feléd sikít orgazmusban kitörve. Csattan tőle a körte, mi szikrát fog, s lángra kap az egész kastély, mit villázó apja hordott össze a szirének földjén. Bizony elég minden kép a szívben és felemészti a kendert. Fogadok hogy mást tenni más sem mert. Csak kioktatott okos oktondi tanok követei követik a sorod. Nem is érted amint kezedből az ujjak fonva kinőnek körömre törve. Azt hiszed tehetsz még a tehetségért keresvén az igazságot. Na már most. Nincs igazság ott ahol a szirénekből hekket süt a pokol tüze. A tűzből kelve megelevenedik egy ember lelke, ki befogja szád és utánad üvölt. Lépj túl a múlton te ÖKÖR! Ránézel, s lerázod mint válladról a korpát. Behavaztál a tél előtt.
Elgondolkodtam rajtam és magamtól remegve a földre huppantam ilyedtemben. Láttam a múltat s benne téged a jövőmben meg megannyi emléket. Képek kergette réten tengő kerengő verítékszagot. Átitatva a könyörület sóhajával, mely mart utakba vési festett jelét a térnek. Záró vonal. S ha átléped léptedben a lábad lepi be a portól szürkült árnyékodat. S a kép megáll. Az árnyban kélt lény mögötted felsóhajtva veti rád magát. Fogát fenve kel ki a ködből mi leple volt eddig. Elvitt és vele együtt elhaladt a sors is veled. Elvontatott a vonat mire felszálltál jegy nélkül kalauz ruhában. Azt hitted vezetsz és irányító szerepet töltesz be az életben. Rácsesztél. A masiniszta rágyorsított és kiugrott egy széna bála mellett. Megpihent te meg fentmaradtál. Még mindig jegyeket lyukasztasz és két vagon közt sikongatsz magadban. Ahelyett hogy előre néznél és a rázkódó vastömegből saját vonatot csiholnál. Lépj túl. Ha eddig csak utas voltál, kérd el mások jegyét. Ha már voltál kalauz, akkor légy te aki a mozdonyt vezeti.
De vigyázz. Szavam mögött erkölcsi intelem terem.
Ha már vonaton vagy. Ne szállj le egy magas lóért. Élvezd mid van, amíg csak lehet.